A tengerimalac agyi kapacitása közel nulla, kivéve ha kajáról van szó. Ezen egy funkció érdekében működik minden idegsejtje. Nemcsak a nejlonzacskó zörgését, a magokat tároló befőttesüveg hangját, illetve a konyhába vezető ajtó minimális nyikorgását ismeri fel, de összefüggést fedez fel a "salátafelelős" családtag kulcscsomójának hangja és a hőn áhított zöldség között is.

A fenti tétel alól a hím tengerimalacok kivételek annyiban, hogy agyuk egy kis részlete állandóan a sexuális aktus esélyeit latolgatja.

Bár elsősorban nem állatkerti állat, érdekes módon a kereskedésekben kapható sűrített lucerna rudacskákkal szemben előnyben részesíti a nagyobb kiszerelésű Zoo-csemegét.

A tengerimalac alapvetően nagyon ritkán szobatiszta, és erre (agyi korlátai miatt) tapasztalataim szerint gyakorlatilag lehetetlenség ránevelni. Viszont egy gazdáját kedvelő, valamelyest idomított malac jelzéseket ad, mielőtt pisilnie kell. Vagy kezet nyalogat -esetleg finoman harapdál-, vagy ha erre nincs lehetősége, nagyokat ugrál, ezzel jelezve diszkomfort érzetét. Igazán rendes malacok elkeseredetten jeleznek akár hosszú percekig, mielőtt kiengednék a "matériát". (Eddig negyed órás rekordot regisztrált a "szerkesztőség" az első jelzéstől az elkerülhetetlenig.) A helyére visszatett malac megkönnyebbülten ereszti ki a fáradt olajat. :)

A hím tengerimalacok előszeretettel zajonganak. Ez egyfajta udvarlási szokás náluk, minél hangosabb, annál jobb. Ebből a szempontból borzasztó találékonyak. Ha elérik, rágják az üveg terrárium szélét, az itatót verik hozzá az edény falához, vag ha épp egy petricsésze akad a szájuk vagy lábuk ügyébe, azt vágják hozzá valami kemény felülethez. Estére tehát midnenképpen érdemes a "zeneszerszámokat" eltávolítani a környezetükből.

A muttyok nagyon-nagyon gyáva állatok. Kivétel a kajáért való visítás, ilyenkor pimaszok, kérlelhetetlenek, és borzasztó bátrak.

Az újszülött tengerimalac pont ugyanúgy néz ki mint az anyja vagy az apja. Szőrös, nyitott a szeme, gyorsan fut, és még a magot is megrágja alig pár naposan. Ezzel nem is lenne gond, hiszen már születésüktől fogva gyönyörűek. Csakhogy túlfejlettségük egyik hátulütője, hogy a "hangkártyájuk" és a "végerősítőjük" is vetekszik szüleikével, és vég nélkül tudnak "pofázni", muttyogni, nyupogni és visítozni egymással. Sajnos este is nehezen csendesednek el. Ellenben borszasztó aranyosak, kedvesek, és nagyon szépek.

A muttyogás egy különleges hangadó szervük lehet, mivel evés közben is képesek művelni. Kevés malac beszél kajálás közben, de akár rágás alatt is képes hangot kiadni! Lehet hogy hasbeszélő? Ez már csak azért is tűnhet helyes megállapításnak, mert a muttyok legfontosabb része a hasa.